Passzív ház nyílászárói
A passzív ház egyik legfontosabb eleme a nyílászárók. Ezeken keresztül jut be az épületbe a szoláris nyereség, ami a szükséges az energia mérleg kialakításához. A külső nyílászárók hőtechnikai jellemzője Uw=0,8 W/m2K, ami az üveg, tokra és a beépítésre vonatkozik. A hagyományos tokokhoz képest (U=1,1 W/m2K) a passzív nyílászárók tokszerkezete mindig vastagabb, mivel több régből épül fel.
Az ablakok általános jellemzője, hogy háromrétegű hőszigetelt üvegezéssel és szendvics tok szerkezettel készül és több légzáró tömítést építenek bele.
Egy passzív ablak másik fontos mutatója a g-érték. Ez az érték jellemzi, hogy mennyi az ablak szoláris nyeresége. A g-érték nagyobbnak kell lenni mint 50 %.
A nyílászárókat a hőszigetelés síkjába (nem a falközbe) kell beépíteni, ezért különleges, méretezett acél konzolokkal vagy előregyártott kemény hőszigetelő anyagkeretezést használnak a hőhid elkerülésére.
A passzívházakba ahol ezt technikailag megoldható (karbantartás, tisztítás, menekülés) fix, nem nyitható ablakokat terveznek, mivel úgysem akarja senki kinyitni majd azokat a hőviszanyerő szellőztetés alkalmazása miatt.
Mikért kellemes egy ilyen ablak? Ha télen egy passzívház ablak, üvegfal mellé ülünk, nem érezzük a hideget, mert az ablak felülete csak min 17-18 oC hűl le. Egy hagyományos ablak esetén a felület 14 oC is lehűlhet, és így a 22 oC szobahőmérséklet felől légáramlat, huzat indulhat be.
Milyen nyílászáró tokszerkezetek jöhetnek szóba egy passzív ház építésénél?
Faanyagból készült tokok természetes anyagból készülnek, nehezek, ápolásra szorulnak.
Műanyag ablakok jó hőszigeteléssel rendelkeznek, de a merevségük korlátozott, szélre (légtömörség csökkenhet) és az UV sugárzásra érzékenyek.
Fa-Alu tokszerkezetek a leggyakoribban alkalmazott szerkezetek. Egyesítik a belső oldali fa melegségét a külső oldali aluborítás tartósságával.